Parlagfű: gyógynövény vagy méreg?

A parlagfűről az utóbbi időben felröppent a hír, hogy a természet ajándéka, gyógynövény, sőt, még élelmiszer célra is fogyasztják néhányan. Ugyanakkor a parlagfű-allergiások (emberek, kutyák és lovak is!) nagyon megszenvedik a növény agresszív, a nyálkahártyába kitapadó pollenjét. Ebben a cikkben egy patkányokon végzett tanulmányról olvashattok, amely megmutatja, hogy ha ismétlődően etetitek lovatokkal, kutyátokkal ezt a növényt, akkor mire számíthattok.

Tény, hogy az adagoláson sok múlik, hiszen rengeteg olyan gyógynövényt ismerünk, amely csak kis adagban gyógyhatású, nagy adagban már mellékhatások, sőt mérgezés jelentkezik (lásd: Gyógynövények lovaknak, kutyáknak, macskáknak c. könyv!). Mindenesetre az kiderül a cikkből, hogy a parlagfű nem gyógynövény.

Az ürömlevelű parlagfű, Ambrosia artemisiifolia L. invazív (betolakodó és agresszíven terjedő) faj, amelynek pollenjei erősen allergén hatásúak. A parlagfű Észak-Amerikából származik, de Európában is előfordul és terjed, és emberek millióinak okoz szezonális allergiás náthát.

Az utóbbi időben az A. artemisiifolia gyógynövényként és élelmiszerként is népszerűvé vált. Hosszú távú fogyasztásának hatásai ismeretlenek; nincsenek toxikológiai adatok, amelyek alátámasztanák a növény biztonságos használatát.

A kutatócsoport vizsgálatának célja az volt, hogy felmérje parlagfű ismételt dózisú toxicitását (=ismétlődő alkalmazás során fellépő mérgező hatást) állatokon. A parlagfűpürét alacsony dózisban, 500 mg/ttkg (ttkg=testtömegkilogramm) és magas dózisban, 1000 mg/ttkg adták hím Wistar patkányoknak az OECD 407-es, vegyi anyagok vizsgálatára vonatkozó irányelvek szerint.

Megjegyzés: a kísérletben "magas" dózisként említett 1g/ttkg-os adagolás kb. a 10-szerese számos, közepesen-erős hatású gyógynövény adagolásának (pl. bojtorjángyökérből a kutyáknak javasolt napi adag: 1-2g/10 ttkg.). A 0,5 g/ttkg-os alacsony dózis pedig kb. az ötszöröse a közepes hatáserősségű növények között viszonylag erős hatásúnak mondható borókabogyó adagolásának.

A patkányok klinikai tüneteit, különböző vérkémiai paramétereit, testtömegét és szervtömegét mérték:

• csökkent májfunkciós enzimek (AST, ALT),
• csökkent trigliceridszint az alacsony dózisban és megnövekedett karbamidszint a magas dózisú csoportban
• a máj testtömeghez viszonyított súlya mindkét csoportban szignifikánsan csökkent
• az agy testtömeghez viszonyított súlya mindkét csoportban szignifikánsan emelkedett

A kutatás eredményei szerint a parlagfű ismételt használata toxikus hatásokat eredményezett patkányokban, és ezek az eredmények megkérdőjelezik a parlagfű hosszú távú emberi fogyasztásának biztonságosságát.

Parlagfű a szénában

A magyar legelők és kaszálók összetétele általában kritikán aluli. Hazánkban szinte még csak elkezdődött a gyeptermesztés folyamata, amely megfelelő talajművelést, tápanyagutánpótlást, vízgazdálkodást, esetenként átgondolt, tervszerű gyomirtás jelent. Általánosabb az úton-útfélen nőtt, gazos, gyomos, sokszor akár mérgező növényeket is bőven tartalmazó növényállomány betakarítása, szénaként történő forgalmazása. Amíg erre van kereslet, addig a kínálat fennmarad.

A termesztett lucerna, fűszéna ára nyilván jóval magasabb lenne, amit sokan nem akarnak kifizetni. Sajnos azonban lovuk egészsége sokáig nem fogja tolerálni a mérgező vagy erős hatású növényi vegyületek tartós bevitelét, és idővel állatorvosra, takarmánykiegészítőkre, illetve akár gyógynövényekre költik azt a pénzt, amit az alaptakarmányon megspóroltak.

A parlagfű nem az egyetlen, hazánkban riasztó mértékben elszaporodott gyom. Pionír növényként általában csak a fedetlen talajon csírázik, de később állománya megritkul - átveszik a helyét más gyomok. Amennyiben részaránya a takarmányban nem éri el az 5%-ot, nagy eséllyel, valószínűleg nem károsabb, mint a többi, nem mérgező, legfeljebb antinutritív gyom. Lehetséges, hogy ez az arány akár 10% is lehet, de a fenti kísérlet lapján ez erősen kétséges. A biztos tolerálható szintet 8amely egyedfüggő is) ma még senki nem tudja biztosan megmondani, ilyen irányú kísérletről én sem tudok.

A cikk alapjául szolgáló forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5417505/ - Repeated-dose toxicity of common ragweed on rats